A férfi, aki 10 milliárdból megtanulta, mi az ügyfél

Ő nem volt oktatásügyi szakember. Nem volt pedagógus sem. Ő csak egy egyszerű állampolgár volt, aki egy nap beleolvasta magát abba, hogyan lesz a gyerek jövőjéből stratégiai adatszükséglet. Megértette, hogy az oktatás nem kréta, nem tankönyv, nem tanár. Az oktatás valójában koncepció. Sőt: koncepciók koncepciója. Lehetőleg 600 ezer forint oldalanként, mert olcsó gondolat nem ér semmit.

Akkor döbbent rá az igazságra, amikor megtudta: 10 milliárd forintból nem az volt a legfontosabb, hogy egy gyerek tudjon olvasni, hanem hogy a KLIK munkatársa definiálni tudja az ügyfél fogalmát. Mert eddig nyilván nem tudta, hogy az iskola nem autószalon, de tanulni sosem késő. Főleg napi 145 ezer forintért. Csodálattal olvasta, hogy az állam megvédte az oktatást az előre nem látható katasztrófáktól is. Ha netán egy iskolában tanítás törne ki, a BCM–BCP rendszer azonnal beavatkozott volna, RACI-mátrixban rögzítve, ki a felelős a krétáért, és ki a tábláért, ha beüt a vég. Különösen szerette azt a részt, amikor a projekt vége előtt pár hónappal költségvetési tanácsadásra volt szükség. Hiszen mi lehet fontosabb egy 10 milliárdos program végén, mint eldönteni, hogyan kellett volna elkölteni a pénzt. Hatvan oldalban, félmillióért oldalanként. Utólag minden világosabb.

Megnyugodott attól is, hogy a minőség biztosítva volt. Kétszer. Külön. Harminc–harminc millióért. Mert ha valami rossz, azt ellenőrizni kell. Ha az ellenőrzés rossz, azt is ellenőrizni kell. És ha már minden rossz, legalább dokumentálva legyen. Elérzékenyült, amikor látta: a stratégia nem maradt el. Külső cég írta meg, mert bár 120 ezer tanár dolgozik a rendszerben, stratégiát csak az tud írni, akinek a nevében ott van az "intelligence" szó. A pedagógus maximum tanít, de jövőt tervezni? Ugyan már. És végül ő végül arra jutott, hogy a gyerekek ösztöndíja túl egyszerű megoldás lett volna. Abban nincs innováció. Nincs tanulmány. Nincs PR-kommunikáció. És főleg: nincs számla. Amikor felröppent a hír, hogy a KLIK megszűnhet, ő megértette: ez nem bukás. Ez archiválás nélküli emlékezetfrissítés. Egy szervezet eltűnik, a tanulmányok maradnak. Vagy nem. De a pénz mindenképp dolgozott. Így pedig megtanulta a legfontosabbat: a jövőt nem ellopják, hanem koncepcionálisan elszámolják.