A Fidesz álcázott rablólovagjai: milliárdos szociális szövetkezet-csalás

Képzeljétek el, kedves olvasók, egy olyan országot, ahol a „szociális” szó nem a rászorulók segítését jelenti, hanem egy gigantikus, jól olajozott gépezetet, ami uniós és állami pénzeket szivattyúz át fideszes zsebekbe. 2013 óta több ezer szociális szövetkezet alakult Magyarországon, szinte egyik napról a másikra, mintha csak egy varázsló intett volna a pálcájával. A céljuk papíron szép: hátrányos helyzetű emberek munkához juttatása. A valóságban viszont ezek többsége kamu volt, strómanokkal teleszórva, hogy adókedvezményeket, járulékcsalásokat és uniós támogatásokat nyúljanak le.

Tállai András államtitkár, amikor egy képviselő konkrét kérdésekkel szembesítette a szövetkezetek gyanús hálózataival, egyszerűen semmitmondó választ küldött – nyílt törvénysértéssel, az Alaptörvény és a parlamenti törvények lábbal tiprásával. Nem válaszolt, csak időt húzott. Eközben Mengyi Roland, akit a köznyelv csak Voldemortként emleget, már vádemelési javaslattal nézett szembe egy 700 milliós szövetkezeti csalás miatt. De Mengyi csak a jéghegy csúcsa volt.

Horváth András, egy volt NAV-os, hónapokon át kutatott, és feltárta: egy budaörsi könyvvizsgáló egyedül 268 szövetkezetet „segített” alapítani. Ezekben ugyanazok az egri, miskolci, győri strómanok bukkantak fel újra és újra, sokszor 10-15-20 cégben is tagok voltak – ami abszurd, hiszen a szövetkezet alapelve a helyi közösség és a személyes közreműködés. Itt viszont emberek száz kilométerekről „közreműködtek” papíron, miközben a valóságban munkaerő-kölcsönzéssel és járulékcsalással foglalkoztak. A szövetkezetek fő tevékenysége? Kutatás-fejlesztéstől sertéstenyésztésig minden – de valójában mindegyiknél ott volt a munkaerő-kölcsönzés, hogy a piaci cégek járulékot spóroljanak az állam rovására.

Volt egy pesti könyvvizsgáló is, aki 29 szövetkezetet „felügyelt”, és egy budapesti másik, aki 35-öt. Ezek a hálózatok összefonódtak, ugyanazok a strómanok, ugyanazok a célok: uniós pályázatok lenyúlása, adócsalás. 2013-ban, amikor kijöttek a TÁMOP-pályázatok (összesen 10 milliárd forint), áprilisban 233 szövetkezet alakult – több, mint az előző két évben összesen. A NAV-nak be kellett volna avatkoznia, de nem tette. Miért? Mert a kormány büszkén jelenthette Brüsszelnek: minden pénzt elköltöttünk.

Simonka György környezete sem maradt ki: három szövetkezete szép summákat nyert, miközben „turizmusfejlesztést” és „call-centert” ígértek a dél-békési térségben. Egy másik szövetkezet, a Jobb Élet, 40 milliót kapott hulladékgyűjtésre – romák foglalkoztatásával –, de három év alatt 360 ezer forint árbevétele volt. A vezetője pedig ugyanaz, aki a hírhedt „Híd a munka világába” foglalkoztatási szövetkezetet irányította.

A hatóságok szemet hunytak, mert a foglalkoztatási statisztikák szépültek, az uniós pénzek „elpörögtek”, és a fideszesek zsebei megteltek. Eközben valódi szociális szövetkezetek, amelyek tényleg segíteni akartak, elsorvadtak. Ez nem véletlen baleset volt, hanem tudatos, cinikus rablás.

Az olvasó joggal fortyog: hogyan engedhették ezt meg évekig? Hogyan lehet, hogy a NAV, az ügyészség, a cégbíróság mind tétlen maradt, miközben milliárdok tűntek el?

Az alábbi linken elolvashatjátok a teljes tényfeltárást: