A kormányzati propaganda célja a korrupció elfedése

Hiába szóltak előre. Hiába kiabáltak, intettek, mutogatták a piros zászlót. Mindenki tudta, hogy baj lesz – csak épp az ország nagy része már akkor sem figyelt, amikor Hadházy Ákos, még LMP-s képviselőként, 2016 tavaszán kerek-perec elmondta: a kormányzati propaganda nem más, mint takaró a korrupció fölött. Nem is kicsi takaró, hanem egy egész óriásplakát-szövetből varrt fedőlepel. És mi lett belőle? Pont EZ lett.

Nem, ez nem utólagos okoskodás. Hadházy konkrét példát is hozott: ott volt Habony Árpád külön bejáratú „lapja”, a Lokál – az a betűhalmaz, amit újságnak csúfoltak, és amit az önkormányzatok valami egészen elképesztő reflexszel kezdtek tömni a közpénzünkből. Mert hát miért is ne? Hiszen mi, adófizetők, úgyis bőkezűek vagyunk… legalábbis mások pénztárcájából nézve. Nem a helyi, önkormányzati, ingyen fenntartott lapban jelent meg hirdetés, nem. Habonynak szervezték ki – csak úgy mellékesen, tízmilliókért. És most kapaszkodjunk meg: ha ez csak Budapesten történt volna, a huszonvalahány kerület szépen kitermelte volna Habony bácsi hétvégi Ibiza-látogatására valót. De hát miért állna meg a hatékonyság határa a fővárosnál? Magyarországon ez senkit nem zavar. Legalábbis nem eléggé. A gigantikus állami propaganda-gépezet egyik fő funkciója, hogy az EU-s pénzek eltüntetéséről elterelje a figyelmet. Egyszerű, tiszta, logikus. Mert ha harsog a „Soros!”, „brüsszelezés!”, „migránsozás!”, akkor senki nem kérdezi meg:

„Egyébként fiúk, lányok, hova lett az a pár száz milliárd?”

Hadházy ezt a sajtótájékoztatóján úgy fogalmazta meg, hogy az LMP kormányra kerülve az összes indokolatlan állami hirdetést megszüntetné. És milyen igaza volt – ugyanis mi történt? A kormány a közelmúltban 31 millió forintért szervezett egy konferenciának csúfolt, öntömjénező show-műsort. Fejenként 60 ezer forintos részvételi költséggel. Ennyiért már pezsgőt is lehetne inni – nem mintha nem azt itták volna. Ráadásul közben a VIII. kerület, amely Budapest egyik legszegényebb környéke, kötött két szerződést is a Lokállal. Jakabfy Tamás szerint eddig 10 millió forint ment el olyan feladatra, amit az önkormányzat saját lapja INGYEN meg tudott volna csinálni. Ha ez nem lenne elég, Habonyéknak még fürdőbelépő is jutott barterben – 100 darab. Mert ha valamire nagyon szüksége van egy propagandalapnak, hát az a fedett fürdőzés. Hadházy hozzátette: ugyanilyen módon jutott Habony több mint száz operettbelépőhöz is. És itt jön a pont az i-re: önmagában nem az a baj, hogy Habony Árpád közpénzen kulturálódik – hanem az, hogy cserébe olyan propagandát termel, amit kulturált ember nem venne a nevére.

Ez volt Magyarország 2016-ban. És 2025-ben?

A helyzet ugyanaz. Aki felszólal ellene? Ugyanaz az ember...

Visszaemlékezni és átgondolni, hogy passzívitásunk minek ágyazott meg az alábbi linken lehet: