A magyar közpénz-szupermarket

Nemrég a Kaposvári Egyetem és a Pannon Egyetem “áltanulmányos csodáiról” volt szó. Igen, azok a csodák, amik miatt az uniós pénzek szó szerint eltűnnek a semmibe, miközben valaki kuncogva jegyzi fel a nevét a számlán.

A HírTV (akkor épp ellenzéki státuszban) próbálta megkérdezni Palkovicsot a felsőoktatás korábbi és az egész oktatás jelenlegi legfőbb szőnyeg alá söprőjét, hogy mit szól az ügyhöz. Ő… elmenekült. Csak annyit mondott: „Nem tudom, mire gondol…” – igen, ez a magyar politikai elit hivatalos válasza arra, ha lebuknak: a fejüket a homokba dugják, mint struccok, és közben azt remélik, hogy az uniós pénzek is követik őket.

Az “áltudomány” program

2015-ben indult egy uniós projekt - milliárdokból! -, aminek hivatalos célja a kutatás és innováció volt, de az igazság, hogy a valódi kutatások helyett milliárdokat kanalaztak ki olyan külsős haveri cégeknek, amelyeknek fingjuk sem volt a tudományról.

A programok nevei, hogy szebben hangozzon:

• “Tudás-park”

• “Smartcity”

• “Interdiszciplináris kutatói teamek”

Ha valaki szeretné átkeresztelni ezt a felsőoktatási közpénz-orgiát, az nyugodtan hívhatja Palkovics-programnak. Ő az, aki minden pénzt kiosztott, a neve pedig ott csillog minden abszurd tanulmányon. A három program összértéke 9 milliárd forint. Legalábbis ennyiről tudunk eddig...

Szent István Egyetem – a Békés megyei pénzmosoda

Itt 2015-ben 1,5 milliárd forintnyi “fejlesztés” történt. A nyitóünnepségen a rektor nagyokat mondott: “A hat győztes pályázat tovább erősíti Békés megye gazdasági életét.” Persze, csak az a kérdés, hogy a gazdaság melyik galaxisában. A számok önmagukért beszélnek:

• 39% a SZIE alkalmazottak bérére ment

• 48% kiszervezett szolgáltatásra (értsd: haveri cégeknek)

• A 39 tanulmány 25 cégtől: átlag 14 millió Ft/tanulmány, 12 db több mint 20 millióért

• A kifizetések 56%-a egy budapesti céghez, 43% Dél-Alföldön kívül, és csak 1% landolt Békés megyében.

A végső csavar? A teljes támogatás mindössze 4%-a ment tényleges kutatáshoz szükséges eszközökre, szoftverekre vagy könyvekre.

Három súlyos jogi tényállás:

1. Plagizált tanulmányok – mások munkáját ollózzák össze, majd bruttó milliókért “leadják”

2. Túlárazott, csekély vagy nulla tudományos értékű tanulmányok – az uniós pénz a haveroknál landol

3. Többszörösen kifizetett tanulmányok – mintha valaki ugyanazt a lemezt hallgatná, de minden alkalommal fizetnénk érte

Csúcsélmény: a Tudás-menedzsment koncepció tanulmányt a balatonfüredi, egy főt foglalkoztató Teátrum Ingatlankezelő Zrt. írta 29 millió forintért. Aláírás: október 9., teljesítésigazolás: november 20. - plágium: 90%, hivatkozás sehol. Bravó! És a másik gyöngyszem: “Kutatócsoportok együttműködési és szolgáltatásfejlesztési koncepciója”, ahol a plágium 50%, az érte kifizetett összeg pedig 7,6 millió, mindezt egy Közép-Európai Ifjú Vállalkozókat Segítő Nonprofit Kft. nevű alvó cég tolmácsolásában.

Összegzés

• Uniós pénzek = tudományos projektnek álcázott haveri kassza

• Tanulmányok = plágium + túlárazás + újrafizetés = milliárdok a semmire

• Politikusok = struccok, akik közben újabb pályázatokat írnak ki haveroknak

Ha valaki azt gondolja, hogy a felsőoktatásban kutatás folyik - naiv. Itt minden a Palkovics-féle pénzosztó gépezeten keresztül folyik át, és a közpénz úgy mozog, mintha rollerrel száguldozna a fürdőszobában: minden szétfröccsen, de a végén valaki mindig zsebre teszi. Magyarország 2026: ahol az uniós pénz, a kutatás és a józan ész végleg külön utakra tévedt.