A mohorai mohó meséje — így lopták el a jövőt 18 millióért

Megint egy újabb falusi horror, EU-s pályázat címen. Tudom, már tele van a hócipőnk az ilyesmikkel, de ha nem írjuk meg újra meg újra, ezek a kis fideszes kiskirályok azt hiszik, hogy a lopás a nemzeti sport része.

Szóval, Mohora, Nógrád megye. Ahol a polgármester egy nap felébredt, és úgy döntött: ő bizony pályázik 15 millió forintra. Képviselő-testület? Jóváhagyás? Ugyan már, minek az, ha az embernek van saját tolvajérzéke! A testület máig nem tudja, hová tűnt a pénz. Talán a könyvtár polcai között, vagy egy táskában, valahol az M3-as kivezetőjén. A sztori annyira abszurd, hogy még a kormányhivatalnak is feltűnt — pedig az már tényleg csak akkor kapja fel a fejét, ha valaki betonba önti a közbeszerzést. Kénytelenek voltak „törvényességi észrevételt” tenni. Jaj, de kemény! Ettől biztos reszketni kezdett a falu ura, miközben épp újabb számlát íratott a „Tiszta Út Kft.” nevű budapesti pályázatíró cégnek. (Már a név is stand-up kategória: Tiszta Út! Talán a svájci bankszámlához vezető útra gondoltak.)

Papíron ez a „Tiszta Út” szervezte a gyerekeknek a csodálatos olvasótábort és kompetenciafejlesztő szakköröket. A leírás szerint céljuk az volt, hogy „informális tanulási alkalmakat” biztosítsanak a 3–14 éveseknek. A valóságban ez annyit jelentett, hogy a pesti pályázatírók informálisan tanulták meg, hogyan kell 12,5 milliót eltüntetni számla ellenében. És ezzel még nincs vége a mohorai csodáknak! Vettek még 700 ezerért hangfalat és mikrofonállványt (nyilván az üres teremnek kellett valami visszhang), meg félmillióért megvalósíthatósági tanulmányt — ami valószínűleg annyit tartalmazott, hogy „megvalósítható, ha senki nem kérdez semmit”.

De ne legyünk igazságtalanok: ez nem csak a mohó mohorai polgármester története. Ez a rendszer története. Ahol a „kis” 15–20 milliós falusi projektek éppoly fontosak, mint a százmilliárdos Tiborcz–Mészáros-féle gigalopások. Mert ezek a kis pénzek a rendszer kenőolajai. Ezekből fizetik ki a fideszes polgármestereket, akik cserébe úgy hajtják szavazni a falusiakat, mint a birkákat — csak épp a birkáknak több esélyük van a saját gyapjukhoz, mint nekünk az adónkhoz. És hogy mindezt milyen ürüggyel? A hátrányos helyzetű gyerekek oktatásának nemes zászlaja alatt. Mert mi lehetne szebb, mint a szegény gyerekek jövőjére hivatkozva lopni? Ennél aljasabbat csak az tesz, aki még el is mosolyodik hozzá.

Itt tartunk 2025-ben: Mohorán az olvasás megszerettetésére kapott pénzből annyi maradt, hogy az olvasó megtanulhatja a magyar korrupció ábécéjét: A mint Alibi, B mint Baráti cég, C mint Csendben marad mindenki. És amikor legközelebb valaki azt mondja, hogy „de az EU-s pénz akkor is jár, hiszen az az országé!” — mutassuk meg neki Mohorát. Mert itt pontosan látszik, hogy nem az országé. Hanem azoké, akik a jövő nevében már a gyerekek jövőjét is ellopják.