A „rugalmas munkaidő”, a magyar kreatív könyvelés módszere
Hadházy Ákos, a korrupció ellen küzdő független képviselő egy 2016-os sajtótájékoztatón mutatta be az esetet, amelynek célja elvileg a rugalmas munkaidő elterjesztése lett volna. Lett volna… ha a „rugalmas” szót a munkaidőre, és nem az uniós pénz kezelésére értik országunk nagy kreativitással megáldott pénzszobrászai.
A program alapvetően a vállalkozások támogatására szolgált volna. Helyette viszont a pénz nagy része olyan cégeknél landolt, amelyek a „rugalmas munkaidővel kapcsolatos szaktanácsadással” foglalkoznak. Havi 10–12 milliót simán megért egy ilyen tanácsadás. Ennyi pénzért én is tudok nagyon rugalmas lenni: szaktanácsot is adok, meg bevásárolok a nagyinak minden második hétvégén. De ez még csak az „általános magyar anomália” része — az igazi abszurd ezután következik.
Például rugalmas munkaidő bevezetésére kapott támogatást a kaposvári tömegközlekedési vállalat. Igen, a menetrend szerint közlekedő buszsofőr rugalmas munkaidejének bevezetésére. Mert hát miért is ne? Majd a busz eldönti, mikor jön. Lesz ebből is valami új innováció: „A járat rugalmas idejű, akkor jön, amikor a sofőr is úgy érzi.”
A brit fekete humorral vetekszik az a temetkezési vállalkozó is, aki szintén felszippantott néhány milliót azért, hogy az elhantolások időpontját „rugalmasan kezelje”.
– Főnök, mikor lesz a temetés?
– Hát… holnap, vagy holnapután… esetleg elvégzem home office-ban.
És akkor még ott van a söröző, amely szintén kapott némi „rugalmasságfejlesztő” EU-ösztönzőt. Mondjuk a sörcsapolás tényleg mehet rugalmas munkaidőben. A söröző után viszont a pannonhalmi apátság rugalmas munkaidejének támogatása már-már teológiai magaslatokba repíti a projektet: itt már az idő, a pénz és a Jóisten közötti összefüggések is új értelmet nyernek.
És mindezt ma, 2025-ben, amikor a Főni országa szegényebb, mint valaha, és uniós pénz hírből sem jön, igazán tanulságos elővenni ezeket a történeteket — azokat a történeteket, amelyeket csak azért ismerhetünk, mert egy ember, egy ellenzéki képviselő tette a dolgát.
Nem viccből, hanem komolyan kérdezem: mi lenne, ha elkezdenénk végre tenni is valamit?