A „rugalmas munkaidő”, a magyar kreatív könyvelés módszere
Hadházy Ákos, a korrupció ellen küzdő független képviselő egy 2016-os sajtótájékoztatón mutatta be az esetet, amelynek célja elvileg a rugalmas munkaidő elterjesztése lett volna. Lett volna… ha a „rugalmas” szót a munkaidőre, és nem az uniós pénz kezelésére értik országunk nagy kreativitással megáldott pénzszobrászai.
A program alapvetően a vállalkozások támogatására szolgált volna. Helyette viszont a pénz nagy része olyan cégeknél landolt, amelyek a „rugalmas munkaidővel kapcsolatos szaktanácsadással” foglalkoznak. Havi 10–12 milliót simán megért egy ilyen tanácsadás. Ennyi pénzért én is tudok nagyon rugalmas lenni: szaktanácsot is adok, meg bevásárolok a nagyinak minden második hétvégén. De ez még csak az „általános magyar anomália” része — az igazi abszurd ezután következik.
Például rugalmas munkaidő bevezetésére kapott támogatást a kaposvári tömegközlekedési vállalat. Igen, a menetrend szerint közlekedő buszsofőr rugalmas munkaidejének bevezetésére. Mert hát miért is ne? Majd a busz eldönti, mikor jön. Lesz ebből is valami új innováció: „A járat rugalmas idejű, akkor jön, amikor a sofőr is úgy érzi.”
A brit fekete humorral vetekszik az a temetkezési vállalkozó is, aki szintén felszippantott néhány milliót azért, hogy az elhantolások időpontját „rugalmasan kezelje”.
– Főnök, mikor lesz a temetés?
– Hát… holnap, vagy holnapután… esetleg elvégzem home office-ban.
És akkor még ott van a söröző, amely szintén kapott némi „rugalmasságfejlesztő” EU-ösztönzőt. Mondjuk a sörcsapolás tényleg mehet rugalmas munkaidőben. A söröző után viszont a pannonhalmi apátság rugalmas munkaidejének támogatása már-már teológiai magaslatokba repíti a projektet: itt már az idő, a pénz és a Jóisten közötti összefüggések is új értelmet nyernek.
És mindezt ma, 2025-ben, amikor a Főni országa szegényebb, mint valaha, és uniós pénz hírből sem jön, igazán tanulságos elővenni ezeket a történeteket — azokat a történeteket, amelyeket csak azért ismerhetünk, mert egy ember, egy ellenzéki képviselő tette a dolgát.
Nem viccből, hanem komolyan kérdezem: mi lenne, ha elkezdenénk végre tenni is valamit?
Gesta-ajánló:

Tarr Zoltán bocsánatot kért azért, hogy az RMDSZ elvitte a teljes erdélyi magyar sajtót
A magyarországi közpénzmilliárdokból összegründolt erdélyi magyar sajtómammutot a Fidesz épp átjátssza az RMDSZ-nek, miközben Tarr Zoltán még tőlük kér bocsánatot...

Irán ballisztikussal lőtte volna Ukrajnát, amiért nem szállíthat nyugodtan fegyvereket Oroszországnak
Irán ballisztikus rakétacsapást fontolgatott egy ukrán fekete-tengeri kikötő ellen, válaszul arra, hogy egy ukrán drón megrongálta Irán egyik teherhajóját a Kaszpi-tengeren – majd egy intenzív diplomáciai offenzíva hatására visszalépett a tervtől. Ezt a New York Times közölte iráni és nyugati tisztviselőkre hivatkozva. Érdemes tisztán látni, mi is történt itt: Ukrajna elvágott egy fegyverszállító…

Színjáték: az FSZB vádol, Durov pózol, és a végén Oroszország nyer
Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB szerdán terrorizmus elősegítésének vádjával illette Pavel Durovot, a Telegram alapítóját, és nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. A vád szerint a Telegram nem távolította el azokat a csatornákat és botokat, amelyeket ukrán hírszerző szervek használtak Oroszország elleni támadások előkészítésére – állítólag egy „Dayvinchik/Leo" nevű…

Oroszország a legjobb úton van, hogy megnyerje a háborút!
Oroszország katonai, kinetikus értelemben nem nyeri meg az ukrajnai háborút – bár erősen kíváncsi vagyok arra, miféle terminus technicust találnak majd a szép halántékú elemzők arra, hogy azért egy szuverén állam területének jó részét mégiscsak bekebelezi. A kinetikus háború viszont – a lövészárkok, a drónok, a frontvonal – csak az egyik front, és miközben lélegzet-visszafojtva figyeljük, ahogy…

Szele Tamás: Párkopejkás befolyás
Egy biztos: drágán fogja még megfizetni Moszkva ezt az olcsó befolyás-kiterjesztést. Ára lesz ennek, nem is kevés: Afganisztánban egyszer már sikerült teljes kudarcot vallaniuk. Legfeljebb ugyanúgy járnak majd megint, ha nem a fegyveres harc, hát a gazdaságpolitika terén. Úgyis Kína nevet a végén.