Az ingatlan, ami sehol sincs – avagy az e-nyilvántartás nagy magyar trükkje

Volt egyszer egy rendszer. Pontosabban: papíron volt. A neve is szép volt, olyan európai, olyan jövőbe mutató: E-INGATLAN. Azt ígérték róla, hogy majd digitalizálja a magyar földhivatali ügyintézést, az ügyvédek egy kattintással rendezik a tulajdoni lapokat, és a jövő megérkezik, fehér portálablakban, kék EU-csillagokkal körberakva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a rendszer gyakorlatilag nem működik. De tényleg: semmi. Nulladik funkció. A tulajdoni lapokat ugyan pár városban valahogy le lehet kérni, de hát azt eddig is tudtuk – csak most „e-” van elé írva, és ez 16 milliárd forinttal drágább lett.

Igen, tizenhatmilliárd. Forintban. EU-s támogatásból. És ezt már 2023 márciusban készre is jelentették Brüsszel felé, mintha minden pöpecül menne. A projekt kódja is szép, olyan, amit csak közbeszerzési sci-fi-rajongók tudnak kívülről idézni: KÖFOP-1.0.0-VEKOP-15-2016-00040.

A gond csak az, hogy ami „készre jelentett”, az itthon nincs kész.

Sőt, nincs is.

A törvény szerint az ügyvédeknek már 2024 októberétől kötelező lett volna az új rendszert használni, de hát hogy is mondjam… nem lehet olyat használni, ami nem működik. Aztán kitolták a határidőt 2025 januárra. Most október van, és a rendszer még mindig olyan állapotban van, mint egy félbehagyott IKEA-szekrény: ott a tervrajz, megvan az imbuszkulcs, de az ajtó sehogy sem passzol.

A kulisszák mögött a Lechner Tudásközpont vezényelte a fejlesztést – legalábbis ez áll a papírokon. A valóságban inkább úgy tűnik, szétlopták a projektet, és most valami digitális Frankenstein újraélesztésén dolgoznak gőzerővel. Az eredmény: pár kattintható ikon, pár tetszetős folyamatábra a projekt honlapján, és egy darab roll-up, amin a szlogen még mindig reménykedve hirdeti a semmit.

A pénz viszont szépen elment. A TIGRA Kft., a kormányzati tenderbajnok, először nettó 5,89 milliárdért, majd egy szerződésmódosítás után – mert hát mindig vannak „többletfeladatok” – már 8,44 milliárdért vállalta a munkát. És hogy ne legyen unalmas a sztori: még 276 millió forintot is elkülönítettek „nyilvánosság biztosítására”. Magyarul: reklámra. Tehát reklámozták a nem működő rendszert. A "nyilvánosság biztosítását" természetesen Rogán Antal egykori bizalmasa, Csetényi Csaba cége intézte – még mielőtt kegyvesztett lett volna.

És hogy hová lett a maradék sok milliárd? Hát, az már egy külön novella lesz, mert Hadházy Ákos parlamenti képviselő ennek - ennek is - utánajár. Akkor is, ha ez nem lesz könnyű, mert a kormány persze nem válaszol a betekintési kérelmekre – de ezen már senki nem lepődik meg. A történet végét viszont sejthetjük: bejelentés készül az OLAF-hoz, az Európai Csalásellenes Hivatalhoz, mert ha valamit nem készre adnak le készre, az bizony a „nyilvánvaló csalás” definíciója.

És mi maradt a 16 milliárdból? Egy logó, egy törvény, egy PowerPoint-diagram – és egy ország, amely újra megtanulja: Magyarországon a digitalizáció olyan, mint a jeti. Mindenki beszél róla, néha lefotózzák messziről, de még senki sem látta működni.

Még mindig van olyan ember ebben az országban, aki nem érti, hogy miért nem jönnek az uniós pénzek?