Ballada a Századvég félmilliárdos munkadíjáról
A minisztérium folyosója úgy nézett ki, mintha valaki egy rosszul sikerült kormányzati kommunikációs kampányt öntött volna betonba: szögletes, homályos és alkalmatlan bármi jóra. Itt dolgozott Palkovics László, a meteorológusok rettegett réme, aki – legendák szerint – pusztán egy frontátvonulásról szóló félmondattal is képes volt állományt cserélni. Most azonban egy sokkal fontosabb viharról volt szó: óránként bruttó 50 ezer forintos tanácsokról, amelyek úgy keletkeztek, ahogy a Sivatag Szellemei – halkan, porosan, és abszolút érthetetlenül.
A Századvég ugyanis 2021-ben 10 ezer órányi tanácsot számlázott ki az ITM-nek, ami bő félmilliárd forint lett. Ezért a pénzért minimum azt várná az ember, hogy egy tanácsadó legalább egyszer azt mondja: „Miniszter úr, ne.” De nem, itt a „tanács” úgy működött, hogy valaki 40 000+ÁFA óradíjért hosszasan leírta, hogy a dolgok vagy rosszak, vagy remekek, esetleg bonyolultak, és olykor ezt egy prezentációval is megkoronázták, aminek hallgatása után még a projektor is terápiára szorult. A stratégiai tanulmányok magányosan hevertek a szerződés 600 oldalas mellékletei között. Ezeket darabonként 51 millióért készítették, évente 16 darabot ajánlva, ebből 2021-ben hét megrendelve, összesen bruttó 450 millióért. Terjedelmi előírás: min. 400.000 leütés. Ennyiért az ember azt hinné, legalább minden leütés után jár egy csokoládés tallér, de nem: csupán egy újabb „kiemelt szakpolitikai dilemma”, amelyet valószínűleg ugyanaz a gyakornok írt, aki este a pizzát rendelte.
De mindez eltörpül a közvélemény-kutatási armada mellett, amely úgy hömpölygött, mint egy túlfizetett kérdezőbiztosokkal felszerelt sáskajárás. Havi 16 darab kutatás – igen, jól hallotta a kedves olvasó, havi tizenhat. Évi 192 közvélemény-kutatás, mindegyik 1000 fős mintával, 20 perces interjúkkal, darabonként bruttó 5,6 millióért, ami iparági szakértők szerint nagyjából 50–100% túlárazás. De hát mit számít az ár, ha egyszer a demokrácia hősi szimulációját kell fenntartani? A Fidesz így folyamatosan teszteli az országot – olyan ez, mint amikor valaki percenként méri meg a lázát, csak itt nem 37,2 jön ki, hanem „45% szerint több stadion kell”.
Hadházy Ákos képviselőt, az egyetlen vérbeli ellenzéki és antikorrupciós küzdőt véletlenül beengedték a minisztériumba - maga sem tudja miért és hogyan; talán összekeverték valami állami auditossal, vagy a portás azt hitte, a Századvég új gyakornoka, aki az óradíj feléért is vállalná a semmit. Odabent kiderült, hogy a szerződésekből „kifelejtették” az egységárakat tartalmazó részeket – ami olyan, mintha egy bűvészmutató végén a nyúl nem lenne hajlandó kijönni a kalapból. Külön kérésre végül átadták Hadházynak, le is fotózhatta, bár a tiltás miatt könnyen úgy érezhette: ha most elkapják, akkor a meteorológusok kirúgásáért is ő lesz a hibás.
A hároméves keretszerződés több mint 9 milliárd forintról szólt, és még többször módosították is, mert a tanácsadás világa olyan, mint a háromnapos vihar: sosem tudni, mikor csap le plusz két milliárd. Hogy miről szóltak a tanácsok, azt persze nem lehet tudni. A szerződések erről nem beszélnek. Talán nem is voltak tanácsok. Talán csak egy hosszú, csillogó, ÁFA-val díszített semmi. Az biztos, hogy ezek döntés-előkészítő anyagok, ami magyarul azt jelenti: „nem nyilvánosak és különben is, mit kérdezget itt mindenki”.
A helyzet kísértetiesen emlékeztet a 2014-es sztorira, amikor a TASZ hosszú pereskedés után végül hozzájutott néhány Századvég-anyaghoz, amelyek némelyike szerintem csak azért nem került be a világirodalomba, mert a világirodalom tiltakozott. Mi pedig, ahogy olvassuk ezt a világszínvonalú magyar közpénz-költési abszurdot, lassan rájövünk: ez nem más, mint a bürokrácia Rejtő-regénye. Csak itt nem a kikötőben vernek át, hanem a költségvetésben. Nem légiósok lőnek mellé, hanem közvélemény-kutatások. És nem a sivatag szellemei kísértenek, hanem a mellékleteké, amelyek néha felkerülnek az adatbázisba – néha nem –, de mindig ugyanannyiba kerülnek: sokba.
A közpénz lenyúlásának fenti történetét és a hozzá tartozó bizonyítékokat elolvashatod az alábbi linken:
Gesta-ajánló:

A zsilip megnyílt: a Google 10 milliárd dolláros magánperekkel néz szembe Európában
Az európai hatóságok évtizedes küzdelme a Google üzleti gyakorlatával szemben új, költséges szakaszba lépett. Alig néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság 890 millió eurós bírságot szabott ki a keresőóriásra – ez az első valaha kiszabott szankció a Digitális Piacokról szóló törvény (DMA) alapján –, az összehasonlító árukeresők és a szakosodott keresőcégek szerte a kontinensen…

Bajban az európai gáztározók és ez Ukrajnának rossz hír
Van egy szám, ami most sokakat idegesít Brüsszelben és az európai fővárosokban: alig 50 százalék. Ennyivel vannak tele az európai gáztárolók július végén – történelmileg alacsony szint erre az időszakra, nagyjából 12 százalékponttal az elmúlt öt év szezonális átlaga alatt. A Wood Mackenzie energetikai elemzőcég figyelmeztetése egyértelmű: Európa „az energiaválság küszöbéhez közeledik", és ez lesz…

Finnország lezárta a légterét
A finn hadsereg kedden bejelentette, hogy részlegesen lezárta az ország déli partja menti légteret, és korlátozta a tengeri forgalmat is az Oroszországgal közös határ közelében – az eltévedt drónok kockázata miatt. A Reuters szerint a korlátozás Kotka és Hamina városok térségét érinti, és azért vezették be, hogy a hatóságok szükség esetén biztonságosan be tudjanak avatkozni, akár le is lőhessék a…

Az ukránokkal közös dróngyárat építünk Kolozsváron
Van úgy, hogy egy hír egyszerűen jó, és nem kell mögé nézni. Kolozsváron katonai drónok gyára épül – egy román és egy ukrán cég közös vállalkozásában –, és ez pontosan az a fajta fejlemény, amelyből több kellene ebben a régióban. A képlet a következő.

Szele Tamás: Az FSZB felmenői
Mindenesetre nagy a csikorgás a Vörös téren, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij elvtárs most fordult meg a Kreml falába temetett bronz koporsójában.