Ballada a Századvég félmilliárdos munkadíjáról
A minisztérium folyosója úgy nézett ki, mintha valaki egy rosszul sikerült kormányzati kommunikációs kampányt öntött volna betonba: szögletes, homályos és alkalmatlan bármi jóra. Itt dolgozott Palkovics László, a meteorológusok rettegett réme, aki – legendák szerint – pusztán egy frontátvonulásról szóló félmondattal is képes volt állományt cserélni. Most azonban egy sokkal fontosabb viharról volt szó: óránként bruttó 50 ezer forintos tanácsokról, amelyek úgy keletkeztek, ahogy a Sivatag Szellemei – halkan, porosan, és abszolút érthetetlenül.
A Századvég ugyanis 2021-ben 10 ezer órányi tanácsot számlázott ki az ITM-nek, ami bő félmilliárd forint lett. Ezért a pénzért minimum azt várná az ember, hogy egy tanácsadó legalább egyszer azt mondja: „Miniszter úr, ne.” De nem, itt a „tanács” úgy működött, hogy valaki 40 000+ÁFA óradíjért hosszasan leírta, hogy a dolgok vagy rosszak, vagy remekek, esetleg bonyolultak, és olykor ezt egy prezentációval is megkoronázták, aminek hallgatása után még a projektor is terápiára szorult. A stratégiai tanulmányok magányosan hevertek a szerződés 600 oldalas mellékletei között. Ezeket darabonként 51 millióért készítették, évente 16 darabot ajánlva, ebből 2021-ben hét megrendelve, összesen bruttó 450 millióért. Terjedelmi előírás: min. 400.000 leütés. Ennyiért az ember azt hinné, legalább minden leütés után jár egy csokoládés tallér, de nem: csupán egy újabb „kiemelt szakpolitikai dilemma”, amelyet valószínűleg ugyanaz a gyakornok írt, aki este a pizzát rendelte.
De mindez eltörpül a közvélemény-kutatási armada mellett, amely úgy hömpölygött, mint egy túlfizetett kérdezőbiztosokkal felszerelt sáskajárás. Havi 16 darab kutatás – igen, jól hallotta a kedves olvasó, havi tizenhat. Évi 192 közvélemény-kutatás, mindegyik 1000 fős mintával, 20 perces interjúkkal, darabonként bruttó 5,6 millióért, ami iparági szakértők szerint nagyjából 50–100% túlárazás. De hát mit számít az ár, ha egyszer a demokrácia hősi szimulációját kell fenntartani? A Fidesz így folyamatosan teszteli az országot – olyan ez, mint amikor valaki percenként méri meg a lázát, csak itt nem 37,2 jön ki, hanem „45% szerint több stadion kell”.
Hadházy Ákos képviselőt, az egyetlen vérbeli ellenzéki és antikorrupciós küzdőt véletlenül beengedték a minisztériumba - maga sem tudja miért és hogyan; talán összekeverték valami állami auditossal, vagy a portás azt hitte, a Századvég új gyakornoka, aki az óradíj feléért is vállalná a semmit. Odabent kiderült, hogy a szerződésekből „kifelejtették” az egységárakat tartalmazó részeket – ami olyan, mintha egy bűvészmutató végén a nyúl nem lenne hajlandó kijönni a kalapból. Külön kérésre végül átadták Hadházynak, le is fotózhatta, bár a tiltás miatt könnyen úgy érezhette: ha most elkapják, akkor a meteorológusok kirúgásáért is ő lesz a hibás.
A hároméves keretszerződés több mint 9 milliárd forintról szólt, és még többször módosították is, mert a tanácsadás világa olyan, mint a háromnapos vihar: sosem tudni, mikor csap le plusz két milliárd. Hogy miről szóltak a tanácsok, azt persze nem lehet tudni. A szerződések erről nem beszélnek. Talán nem is voltak tanácsok. Talán csak egy hosszú, csillogó, ÁFA-val díszített semmi. Az biztos, hogy ezek döntés-előkészítő anyagok, ami magyarul azt jelenti: „nem nyilvánosak és különben is, mit kérdezget itt mindenki”.
A helyzet kísértetiesen emlékeztet a 2014-es sztorira, amikor a TASZ hosszú pereskedés után végül hozzájutott néhány Századvég-anyaghoz, amelyek némelyike szerintem csak azért nem került be a világirodalomba, mert a világirodalom tiltakozott. Mi pedig, ahogy olvassuk ezt a világszínvonalú magyar közpénz-költési abszurdot, lassan rájövünk: ez nem más, mint a bürokrácia Rejtő-regénye. Csak itt nem a kikötőben vernek át, hanem a költségvetésben. Nem légiósok lőnek mellé, hanem közvélemény-kutatások. És nem a sivatag szellemei kísértenek, hanem a mellékleteké, amelyek néha felkerülnek az adatbázisba – néha nem –, de mindig ugyanannyiba kerülnek: sokba.
A közpénz lenyúlásának fenti történetét és a hozzá tartozó bizonyítékokat elolvashatod az alábbi linken:
Gesta-ajánló:

Szele Tamás: És Kubával mi lesz?
Sajnos bármennyire is elege van a zsarnoki rezsimből a kubai népnek, mégsem valószínű, hogy fellázad ellene: intő példaként lebeg előtte az iráni ellenzék sorsa, akiknek szintén segítséget ígértek, és aztán hagyták őket lemészárolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy Donald Trumpban nem szabad megbízni.

Moldova megint megmutatja, mit jelent komolyan venni az ország védelmét
Moldova egyre több olyan intézkedést hoz, amelyet egy NATO-tagállamtól is joggal várnánk el, ha komolyan veszi a saját biztonságát. Amikor az orosz beavatkozástól kellett védeni a választásokat, Chișinău hálózatokat tárt fel, pénzmozgásokat követett és külföldi partnerekkel erősítette a védekezését; most pedig az ukránok háborús tapasztalatát szeretné felhasználni a légtere védelmére. A két…

Radev szerint az a baj, hogy nevén nevezzük az orosz támadót
Rumen Radev bolgár miniszterelnök sajátos biztonságpolitikai tanulságot vont le a fekete-tengeri dróntámadásokból: szerinte Romániát azért érték újabb támadások, mert Bukarest Oroszországot nevezte meg felelősként. A hétfői szófiai gazdasági fórumon elmondottak alapján a térség nyugalmának egyik titka az lehetne, hogy a megtámadott országok kellő tapintattal hallgatnak arról, ki támadja őket,…

Ötezer dollár, ha nyerünk, egymillió, ha csalást találtok – Trump választási árlistája
Szeptemberben még ötezer dollárt ígért minden felnőtt amerikainak, ha a republikánusok megtartják a Kongresszus mindkét házát, most pedig egymillió dolláros jutalmat helyezett kilátásba azoknak, akik választási csalásról szolgáltatnak információt, és bejelentésük letartóztatáshoz, majd elítéléshez vezet. Donald Trump a november 3-i félidős választás előtt pénzígéretekkel igyekszik gondoskodni…

Hunor megvéd minket, csak még nem tárgyalt róla senkivel
Ma végre Kelemen Hunor is megszólalt a területi-közigazgatási reform ügyében, és attól, amit mondott, aligha lehetünk nyugodtabbak. Az RMDSZ elnöke előadta a kötelező köröket a közösségek megkérdezéséről, az alapos előkészítésről és a kisebbségi jogok védelméről, majd közölte a politikailag igazán lényeges információt: erről a reformról sem a PSD-vel, sem Luca Niculescu miniszterelnökkel nem…