Gazdasági Versenyhivatal - a lenyúlások Forma–1 futama

A Gazdasági Versenyhivatalról eddig naivan azt hittük, hogy a gazdasági versennyel foglalkozik, de elég megnézni az autóbeszerzéseiket, hogy rájöjjünk: totális ködben éltünk eddig. A „verseny” itt nyilván lóerőben és nyomatékban értendő.

Amikor elolvastam, milyen autókkal járnak dolgozni, legalább akkora sokk ért, mint Farkas Flóriánék legendás autóbérléseinél. Jelen cikkünk tehát oktató jellegű: megpróbáljuk elmagyarázni a GVH vezetőinek, hogy a „verseny” szó nem az autóversenyzésre utal.

Vegyük például a Mazda CX-9-et. Összkerékhajtás, „csak” 250 lóerő, hétszemélyes kivitel, full extra, bi-xenon, LED – ami kell. Egy igazi családbarát sportcélú haszonjármű, más néven: luxus SUV. Apró érdekesség: ezt az autót Európában nem is forgalmazzák, mert nincs rá kereslet. De a GVH-nál volt. Ott mindig van. Egyetlen ajánlatból sikerült kiválasztani, nagyjából 12 millióért, mindössze 50 ezer forinttal olcsóbban, mint a becsült ár. Ez már majdnem alku. De ne aggódjunk, nem ez volt az első rodeó. 2013-ban is vettek Volvót, akkor „csak” 15 millióért. A hagyomány fontos.

Egy másik körben két autó ment el bruttó 18,2 millióért. Az ajánlatkérés gyöngyszemei:

• minimum 300 lóerő

• 380 Nm nyomaték

• összkerékhajtás

• prémium márka kötelező

Az egyik autónál azért beérték „szerény” 145 lóerővel is – nyilván a gyakornoknak.

Természetesen EGYETLEN AJÁNLAT érkezett, amit hősiesen kiválasztottak. Az ár mindössze félmillióval volt alacsonyabb a becsült értéknél, amely – az ügyészség szerint – amúgy is a legmagasabb piaci ár. De sebaj, legalább nem kellett sokat gondolkodni. A legfelháborítóbb nem is a dőzsölés, hanem az, hogy egy ajánlatból választanak.

Ha van hivatal, amelynek tudnia kellene, hogy az egyajánlatos közbeszerzés árdrágító, az a Versenyhivatal. A közgazdaságtan szerint tehát:

• vagy hülyék,

• vagy csalnak.

A GVH inkább meghívásos, tehát eleve versenykorlátozó eljárásokat csinál, majd abból az egy ajánlatból „választ”. Verseny van – csak nem ott, ahol gondolnánk. Papíron persze tudják, hogy a verseny jó. Van erről honlapjuk is. A gyakorlatban viszont bort isznak és vizet prédikálnak, méghozzá prémium palackból. Például egyetlen ajánlatból 10 millióért választottak „kreatív koncepciót”. Különösen pikáns, hogy ez a „Nem marad köztetek” című, épületes plakátkampányhoz készült. A mottó akár a közpénzre is vonatkozhatna.

És akkor jöjjön a versenypolitikai tanácsadó hálózat, évi 40 millióért. Öt városban 10 nm-es irodák, darabonként 8 millió/év, napi 4 órás nyitvatartás, rejtélyes céllal. A honlap üres, mint egy kampányígéret – tipikus alibitevékenység. Természetesen itt is egyetlen ajánlatból választották ki a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületét (nem összekeverendő semmivel, ami ténylegesen ismert). 2014-ben, 2015-ben ugyanez történt. Egy ajánlat. Fillérre pontos becslés. Mintha előre tudták volna.

A szervezet büszkén közzéteszi honlapján a szerződéseit. Köztük igazi gyöngyszemekre is bukkanhatunk: 6 millió forint a Diplomata Magazinnak az Országgyűlés jogalkotó munkájának figyeléséért. Ez már nem verseny, ez művészet. A magyar közbeszerzések 30%-a egyajánlatos. Különösen szép, hogy ebben a Versenyhivatal is élen jár. Persze néha vizsgálnak is valamit: például a kórházi röntgenbeszerzéseket - ez azonban inkább kivétel. Ha komolyan vennék a munkájukat, az uniós projektek jelentős részét vizsgálhatnák. A Tiborcz-féle LED-biznisz például tankönyvi kartellgyanú, de a GVH inkább hallgat – és dönget tovább a luxus sportautókkal.

Hab a tortán: 27 millióért szervezetfejlesztés. Semmitmondó tanulmányok, olyan célokkal, mint:

• „hangoljuk össze, ami eddig sem volt összehangolva”

• „bontakozzék ki a folyamatorientált működés”

• „jöjjön létre a tudás megosztásának rendszere”

Ez a közpénzből finanszírozott bürokrata-horoszkóp tökéletes lezárása a történetnek.

Összegzés:

• A GVH tudja, mi a verseny.

• Csak épp nem alkalmazza.

• Cserébe viszont gyors, lóerős, és összkerekes.