Kukák közt a NER: amikor a szemétpolitika szó szerint értendő
A magyar közélet egyik legnagyobb romantikus története nem a szerelemről szól, hanem a szemétről. Pontosabban: arról, hogyan lehet egy működő szemétszállítási rendszert úgy átalakítani, hogy végül a kukák legyenek a legstabilabb intézmények az országban. Egy korábbi korrupcióinfón már feltártam, hogy a Nemzeti Kukaholding milyen elegáns mozdulatokkal teszi tönkre a szemétszállítást. A háttérben egyszerre dolgozik az amatőrség és a nagyon is professzionális szándékosság – ez a kettős olyan, mint amikor valaki egyszerre felejti el a kulcsát és közben el is adja a lakást.
A miniszterelnök barátja már most is szépen keres a történeten. A szándék pedig annyira átlátszó, hogy lassan külön hulladékgyűjtő kategóriát érdemel: a szemétszállítás hatalmas üzlet, és a kormányközeli „üzletemberek” készen állnak. Nem a szemét elszállítására, hanem az önkormányzati cégek elszállítására. A forgatókönyv ismerős: először tönkretenni, aztán olcsón megvenni, végül ünnepélyesen megmenteni. Ez a magyar gazdasági körforgás. A téma azonban hamarabb lett aktuális, mint gondoltam. Az ember azt hinné, hogy az összeomlás legalább menetrend szerint érkezik, de itt a szemét is előbb jött. A mai korrupcióinfón dokumentumok mutatják be, hogy a szemétszállítás rendszerének összeomlása már meg is kezdődött. És ami a legszebb: a forrás nem csak a szekszárdi választók türelme és az én saját tapasztalataim, hanem maga a rendszer egyik politikai szereplője is. A szekszárdi trafikosztó fideszes képviselő és az általa megbízott cégvezető ugyanis levelezni kezdett. Ha a magyar politika egyszer őszinte, az általában véletlenül történik – például amikor magyarázkodni kell.
Horváth István fideszes képviselő posztjában maga számol be – finoman, mint amikor valaki azt mondja, „nem ideális a helyzet” –, hogy a szekszárdi Alisca Terra Kft által ellátott falvakban a polgármesterek elégedetlenkednek. A panasz oka: kimaradnak a heti szemétszállító járatok. A kommentekből viszont kiderül, hogy a helyzet nem csak falusi romantika. Szekszárdon is előfordul, hogy van olyan utca, ahonnan hetek óta nem viszik el a szemetet. A magyar időszámításban ez már történelmi korszak.
Az Alisca Terra Kft vezetőjének bátaszékiekhez szóló magyarázkodó levele maga a dokumentált beismerés. Egyben bizonyíték arra, amit korábban állítottam: a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft, közismertebb nevén a Kukaholding, egyszerűen nem fizeti ki a szolgáltatást. Ha nincs pénz, nincs javítás. Ha nincs javítás, nincs autó. Ha nincs autó, nincs szemétszállítás. Ez a közszolgáltatási dominóelv. A rendszer ott tart, hogy már az autók javítására sincs pénz. A kukásautók tehát hűségesen állnak, mint egy múzeumi kiállítás.
A mellékelt képek egy részét szekszárdi polgárok tették ki, másik részét én készítettem. Az ürítetlen kukák, a körülöttük gyűlő szemét és a hangulat valahol a posztapokaliptikus filmek és a magyar valóság között félúton van. A folyamat elkezdődött: a szemét elkezdi ellepni az utcákat. Sokkal hamarabb, mint gondoltam. Ha így haladunk, hamarosan a nápolyi maffia által inspirált képeket is megszokjuk – csak nálunk a forgatókönyv központosított. A slusszpoén pedig igazi hungarikum: az egyik lakos arról számol be, hogy több hét után végre elvitték a szelektív tárolók tartalmát. A papírt és a műanyagot azonban szépen összeöntötték egy autóba. A szelektív gyűjtés így végre elérte a végső célját: az egységet.
A történet tanulsága egyszerű. A szemét nem vész el, csak átalakul. Néha üzletté.
Bővebben az ügyről: