Nem lehet megunni - vagy igen? Korrupciós hangfelvétel 2016-ból

2016 januárjában Hadházy Ákos úgy rúgta be az évet, mintha minimum egy korrupcióellenes pezsgőfürdőből mászott volna ki: az egykori fideszes, majd a pártbeli és kormányzati mutyiktól végleg megcsömörlött, így függetlenné vált képviselő ugyanis ekkor dobta be a sajtónak azt a hangfelvételt, amelyből kiderül, hogy az uniós pályázatok pénze bizony nem magától folyik el – hanem szépen, szabályozott mederben, gondosan kiépített csúszdarendszeren csorog vissza a haveri körökbe.

A tét akkoriban mindössze 12 ezer milliárd forintnyi európai forrás elosztása volt. Tudod, aprópénz – legalábbis ahhoz képest, amennyit most épp nem kapunk Brüsszeltől. Ha valaki nem értené, miért is döntött úgy a gonosz Brüsszel, hogy befagyasztja a nekünk járó uniós pénzeket, hát a történetünk elég világossá teszi: nálunk ugyanis minden dupla(k)áron készül, vagy még drágábban – hogy az haveri cégek (vagyis a megfelelően kiválasztott baráti vállalkozók) szépen vissza tudjanak csorgatni a nagy közös pártkasszába. És persze még az uniós pályázatíró cégek is a polip részei, csak nekik a csápjuk tintás.

Az ellenzéki párt antikorrupciós szakszóvivője (aki ennek fényében inkább tűnik történésznek, mint politikusnak) a jelenkori magyar történelem legnagyobb volumenű bűncselekményének nevezte azt, ahogyan – elmondása szerint – ellopják az uniós pénzek jelentős részét. Hadházy Ákos ebben a nagy mutyimozaikban elsősorban a Miniszterelnökséget és az Emberi Erőforrások Minisztériumát mutatta be főszereplőként, mondván: a pályázatokat már úgy írják ki, hogy a lebonyolító cégek neve nagyjából már akkor rajtuk van, amikor még a dokumentum sablonját sem töltötték le a Wordben.

A bűnszervezet másik csápja – mondta Hadházy – maga a vállalkozói kör, amelynek tagjai módszeresen „házalnak” az önkormányzatoknál. Olyan ez, mint a romantikus MLM világ: csak itt nem edénykészleteket és energiaitalokat nyomnak rád, hanem komplett uniós projekteket, „csak itt írja alá, polgármester úr, a többiről mi gondoskodunk!” A politikus példaként az Öveges-programot hozta, valamint a Tiborcz István – a miniszterelnök vejének – korábbi cégéhez köthető beruházásokat. Állítását megfejelte egy hangfelvétel leiratával, amelyet nagyvonalúan szétosztott a sajtóban.

A felvételen (amelynek eredetét nem fedte fel, csak az internetes elérhetőségét és a leiratot adta át) Ács Rezső szekszárdi polgármester és Máté Péter korábbi fideszes képviselő beszélget egy 2012-es frakcióülésen – ahol akkor még Hadházy is ott ült, fideszesként, mint aki nem sejti, hogy hamarosan főszerepet kap egy korrupciós pokoljárásban.

A beszélgetés alapján a rendszer logikája pofonegyszerű: megjelenik egy cég, elmondja, hogy a papírmunkától a támogatás elnyeréséig mindent elintéz, cserébe csak annyit kér, hogy ő lehessen a kivitelező. Ha nem kell az ajánlat, semmi gond: mennek a következő városba – hiszen Magyarország tele van potenciális fejlesztési helyszínekkel és még potenciálisabb politikusokkal.

Az ominózus felvételen szó esik egy szekszárdi óvodabővítésről is. Ezt eredetileg 66 millió forintból lehetett volna megcsinálni. Végül 130 millióból sikerült. Jó, hát ennyiért már biztos jár hozzá egy extra légkondi vagy két szoba tele nem létező EU-s indikátorokkal. Hadházy hozzátette: a hasonló ügyeket pártja hetente fogja ismertetni a jövőben, mert fél évnyi anyag áll rendelkezésére. Ami azt is jelenti, hogy nálunk a korrupció nem rendszerszintű – konkrétan naptárszintű.

A Hadházy Ákos által elvégzett tényfeltárás részletei az alábbi linken találhatóak meg: