Orbán Viktor rezsimjének egyik legundorítóbb trükkje az, amikor munkahelyteremtésnek hazudják a pofátlan pénzátcsoportosítást. Seszták Miklós, a NER hűséges kiszolgálója vigyázó szemei alatt zajlik a cirkusz: a Háda cégcsoport, ez a mohó polip, 13 milliárd forintnyi mikro- és kisvállalati támogatást akar bezsebelni úgy, hogy valójában senkit sem foglalkoztat újként. Ez nem gazdaságpolitika, ez egy

Az evangélikus Fabinyi Tamás püspök még felhőtlen optimizmussal állította egy interjúban: a korrupció a legnagyobb probléma a mai Magyarországon. Hát, az ő egyházuknál legalább nem tűnik el a pénz a fekete lyukban, ami üdítő kivétel.

A “Híd a munka világába” programról ma már az Emmi is kénytelen bevallani: a nagy részét ellopták. De ne álljunk meg itt, mert a sötét költségvetési zsebek mélyén megbújt a “ÚT a SZAKMAVÁLASZTÁSHOZ” 6 milliárdos roma program – ami hivatalosan a tehetséges 7–8. osztályos roma gyerekek ösztöndíjával és mentorok díjazásával kecsegtetett.

Az új tanév ugyanazzal a szörnyű tankönyvvel, ugyanazzal az idióta digitális tananyaggal és ugyanazzal az adminisztrációs pokollal indul. A „Köznevelés az Iskolában” projektre 10 milliárd ment el – és mit kaptunk érte?

Simonka György békési birodalmában az alapítványa (Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért) Public Sectorral közbeszerzik, és az egész egy nagy semmi.

Farkas Flóriánnak, aki 1,6 milliárdot tüntetett el a roma foglalkoztatási programból, 2016-ban még mindig folyik a pénz. Az általa vezetett OTKA alapítvány 10 milliót kapott az EMMI-től „mentorhálózatra”.

45 milliárd forint kutatás-fejlesztésre – és mit kapunk? Üzleti tanácsadó cég rákkutatásra 304 milliót, számítástechnikai cég lézeres kristálybontásra milliárdokat.

A Mengyi Voldemort-ügyben a Miniszterelnökség védekezése szerint „nem engedhetjük, hogy egyes érdekcsoportok nyerészkedjenek”. Csakhogy pontosan ez történik, és a Public Sector Tanácsadó Kft. a tökéletes példa rá: 8 alkalmazottal, mégis milliárdokat nyernek kamu közbeszerzéseken. A cég tulajdonosa Holbok Sándor, aki egy állami fegyvergyár igazgatóságában is ül.

Kedves magyar adófizető, képzeld el a legcinikusabb dolgot, amit egy kormány tehet: a legszegényebb gyerekek nevében milliárdokat szór szét, de a pénz java budapesti tanácsadó cégek zsebében landol, miközben a falusi gyerekek továbbra is éhesen mennek iskolába. Ez nem vicc, ez az orbáni valóság.

A középvállalkozásoknak szánt 6 milliárdos képzési program: ahol egy zárgyártó cég borismeretet tanul 50 ezer forint/óráért, takarítócég takarítóképzést rendel, kamionosok pedig kommunikációs tréninget. Óránként 30-60 ezer forint – ennyiért már magánórát vehetnének Harvardon.

Az ifjúságfejlesztés orbáni változata: milliárdokat szórnak szét „ifjúfideszes” cégeknek, hogy azok jól megtömjék magukat. Az Új Nemzedék Központ Kft. 11 milliárd forintot kapott három projektben, és az Állami Számvevőszék szerint laza volt a könyvelésük – feljelentés lett a vége.

Amikor az ember azt hiszi, hogy az egészségügy már nem süllyedhet mélyebbre, jön az Orbán-rezsim és 9,5 milliárd forintot ver el egy „szervezeti hatékonyságfejlesztő” projektre. Ebből vehettek volna 95 millió guriga WC-papírt vagy 9,5 millió liter fertőtlenítőt – az tényleg hiányzik a kórházakból. De nem: ehelyett kommunikációs stratégiákra, tréningekre és... állatszereplőre költöttek.

Képzeljétek el, kedves magyarok, hogy az Orbán-rezsim új szintre emeli a gyereknyaraltatást: Szent Erzsébet nevét mocskolva, milliárdokat szórnak szét egy állítólagos üdültetési programra, amiből a gyerekek emeletes ágyat, foltos ágyneműt és üres étkezést - étkeztetlenséget (új magyar szó) kapnak – luxusáron! 4,4 milliárd forintot tolnak bele évente, hogy a szülők ezer forintért küldhessék táborba

Papcsák Ferenc, a Fidesz régi jó embere, egykori zuglói polgármester, volt országgyűlési képviselő, a botrányos eset napvilágra kerülésekor még a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke is - beágyazott figura, mondhatni. Emberünknek van egy cégecskéje, a Magyar Egészségügyi Szolgáltatóház Kft., ami olyan, mint a modern magyar kapitalizmus szimbóluma: nincs egyetlen alkalmazottja sem, de 2023-ban 360 millió forintot termelt.

A kormány éppen most is az országos hangszórón bömböli, hogy „jaj, jaj, a pedagógusok bére már rég az egekben lenne, ha az a gonosz, brüsszeli bürokrata sárkány nem ülne a kincsesládán”. Közben meg pontosan tudod, hogy ugyanaz a kéz, ami a száján dramatizál, a zsebéből éppen valami EU-s támogatást csomagol be egy autókereskedő-építész-mindegymertcég könyvelésén keresztül egy ismeretlen szürke liml

Volt egyszer egy rendszer. Pontosabban: papíron volt. A neve is szép volt, olyan európai, olyan jövőbe mutató: E-INGATLAN. Azt ígérték róla, hogy majd digitalizálja a magyar földhivatali ügyintézést, az ügyvédek egy kattintással rendezik a tulajdoni lapokat, és a jövő megérkezik, fehér portálablakban, kék EU-csillagokkal körberakva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a rendszer gyakorlatilag nem

Valahol Nógrád szívének rothadó közepén, Zabar faluban, a civilizáció utolsó morzsái között áll egy viskó. Nem ház, nem központ, nem fejlesztési csoda – egy viskó, amit valaki egy sufniból „átalakított”, hogy elférjen benne két mosógép és egy hazugsághegy. Ez itt a magyar gyermekszegénység elleni harc: programnevek, pályázati számok és mosási ciklusok formájában.

Ő nem volt oktatásügyi szakember. Nem volt pedagógus sem. Ő csak egy egyszerű állampolgár volt, aki egy nap beleolvasta magát abba, hogyan lesz a gyerek jövőjéből stratégiai adatszükséglet. Megértette, hogy az oktatás nem kréta, nem tankönyv, nem tanár. Az oktatás valójában koncepció. Sőt: koncepciók koncepciója. Lehetőleg 600 ezer forint oldalanként, mert olcsó gondolat nem ér semmit.

Aki azt hiszi, hogy csak egy robbanás, egy gépfegyver vagy egy öngyilkos merénylő öl, az ostoba. A korrupció ugyanúgy öl, csak nem ordít „Allahu akbar”-t, hanem közbeszerzési dokumentációt lobogtat, és „projektmegvalósításnak” hívja a hullákat. Nemcsak terrortámadásba lehet belehalni, hanem abba is, hogy valaki ellopja az egészségügy pénzét.

A Gazdasági Versenyhivatalról eddig naivan azt hittük, hogy a gazdasági versennyel foglalkozik, de elég megnézni az autóbeszerzéseiket, hogy rájöjjünk: totális ködben éltünk eddig. A „verseny” itt nyilván lóerőben és nyomatékban értendő.